[ Pobierz całość w formacie PDF ]
nem jutott szóhoz. Most a f�rfi kimer�lten eln�mult �s r�n�zett, mintha azt v�rn�, hogy �let �s
hal�l f�l�tt d�nts�n.
A le�ny szeme k�nnybe l�badt Egy ideig szótlanul a tenyer�be temette az arc�t, mintha
befel� f�lelne, mintha azt k�rdezn� mag�tól, mit feleljen a h�zass�gi aj�nlatra. �s ekkor egy
nevetQ, diadalittas f�rfiszemp�r jelent meg elQtte, �s szinte hallotta a ki�lt�st: Itt rep�l a
boldogs�g!"
Leeresztette a kez�t, �s halkan megszólalt:
- Rendk�v�l megtisztelQ az aj�nlata, Larsen �r. B�rcsak kifejezhetn�m, mennyire
megind�tottak a szavai! Tan�cstalan vagyok. B�rhogy f�j, azt kell mondanom, nem lehetek a
feles�ge. Nem fogadhatom el, amit nagylelkqen felk�n�l, mert semmit, de semmit nem
adhatok cser�be. �n k�l�nlegesen kedves, rokonszenves ember. Nincs �nn�l kedvesebb
bar�tom, de... nem adhatom �nnek a szerelmemet... m�rpedig egyes - egyed�l a szerelem
b�rhat r�, hogy a kezemet ny�jtsam egy f�rfinak.
Werner v�gigsim�tott l�ktetQ hal�nt�k�n.
- Hiszen nem k�v�nok cser�be semmit. Mind�ssze azt, hogy jó testv�rk�nt
gondoskodhassam mag�ról. Szerelmet sem k�rek. Tudom, hogy ilyen �rz�st nem tudna
t�pl�lni ir�ntam.
Gilda tqnQdve n�zett maga el�. Felfogta, milyen nagylelkq aj�nlatot kapott. Egy pillanatra
fel is t�madt benne a k�s�rt�s, hogy megragadja a lehetQs�get, hiszen akkor minden gondtól
megszabadul, otthonra tal�l, kedves emberekre, akikhez tartozik. �m azut�n ism�t megjelent
elQtte az a mer�sz von�s�, arisztokratikus f�rfiarc, a fiatal tiszt�, aki egy r�pke percre a
karj�ban tartotta, �s akinek olyan furcs�n lenyqg�zQ a n�z�se. �s ekkor m�r hat�rozottan
tudta, hogy k�ptelen m�s f�rfinak ny�jtani a kez�t. Ebben a percben teljes bizonyoss�ggal
�rezte, hogy azt az ismeretlent, n�vtelent szereti, az a f�rfi k�zte �s Werner von Larsen k�z�tt
�ll. Mintha az a szemp�r parancsolóan villant volna r�, mintha azt akarta volna mondani: Ne
tedd! Nem tqr�m, hogy m�snak add magad, mert sohasem engedlek el!"
Kiegyenes�tette a derek�t, �s a szem�hez kapott, mintha el akarn� hessenteni ezt a k�pet.
- Nem, Larsen �r, nem tehetem! K�rem, ne nehezteljen r�m! Azzal, amit �n ir�nt �rzek,
nem lehetek a feles�ge. �r�kk� nyomasztana a tudat, hogy az adósa vagyok. Gy�t�rne, hogy
szeret engem, joggal tart ig�nyt a szerelmemre, amelytQl azonban meg kell fosztanom. �s el
kellene fogadnom �ntQl a jót�tem�nyeket, amelyeket semmivel sem viszonozhatok. Ez
boldogtalann� tenne. Hiszen eg�sz eddigi �letemben jót�tem�nyeket kellett elfogadnom, �s
higgye el, ez borzasztó, teljesen al�assa az ember �nbecs�l�s�t. M�g nehezebben viseln�m
azt, hogy �nnek az adósa legyek. �pp el�g neh�z volt ez a nevelQany�mmal szemben. Nem,
nem akarok �jra ilyen viszonyba ker�lni valakivel. A magam erej�bQl akarok boldogulni.
Nem is hinn�, milyen keserves dolog mindig csak kapni, kapni, �s sohasem adni.
T�nkretenne, hogy nem szerethetem �nt �gy, ahogy �n szeret engem. Ez mindkettQnket
boldogtalann� tenne. K�rem, ne �rtsen f�lre! Eddig mindenben olyan csod�latosan meg �rtett,
mint m�g senki m�s. �s ne haragudj�k r�m! Nagyon k�rem.
Mindezt sz�vhez szóló melegs�ggel mondta.
A f�rfi felsóhajtott, �s b�natosan n�zett r�.
- Nem, nem haragszom, nem is tudn�k haragudni mag�ra. Meg�rtem. �s sz�m�tottam is
r�, hogy elutas�t. Sajn�lom, de ink�bb maga miatt, nagys�gos kisasszony. Felfuvalkodotts�g
volt azt k�pzelnem, hogy ekkora bizalommal fordul fel�m.
- Felfuvalkodotts�g? - mosolyodott el f�jdalmasan Gilda. - �, nem, Larsen �r, az
semmik�ppen sem. Jó �s nemes dolog az, amit felaj�nlott, tiszta sz�vembQl k�sz�n�m!
B�rcsak bebizony�thatn�m, mennyire h�l�s vagyok �rte, noha vissza kell utas�tanom. K�rem,
felejts�k el ezt a besz�lget�st! Nem szeretn�m elvesz�teni a legjobb bar�tomat.
Werner megfogta a kez�t, �s az ajk�hoz emelte.
- Szer�ny leszek, nagys�gos kisasszony - mondta halkan. - K�sz�n�m, hogy legal�bb a
bar�ts�g�t nem vonja meg tQlem.
Mindketten fel�lltak, s egy ideig n�m�n n�zt�k egym�st. V�g�l a f�rfi �sszeszedte mag�t,
�s �gy szólt:
- Legal�bb azzal az �g�rettel bocs�sson utamra, hogy mindig tudatni fogja a h�gommal �s
velem, hol, milyen k�r�lm�nyek k�z�tt tartózkodik. �gy figyelemmel k�s�rhetj�k az �let�t.
- Ezt sz�vesen meg�g�rem, Larsen �r. Jól fog esni a gondolat, hogy valakit a vil�gon
�rdekel a sorsom.
- �s, ugye, nem b�ntet azzal a vakmerQs�gem�rt, hogy elrejtQzik elQlem? Ugye, nem tesz
ilyet? Tal�n m�r csak n�h�ny napot t�lthet�nk egy�tt a Fortuna Vill�ban, �s nem szeretn�m,
ha elz�rkózna elQlem.
A le�ny kedves komolys�ggal n�zett r�.
- Nem l�tok r� okot, hogy a j�vQben kit�rjek a tal�lkoz�s elQl.
Wernernek nem volt marad�sa. Mit is mondhatott volna m�g? A sz�ve g�rcsbe r�ndult a
le�ny miatti aggodalomtól, de tudta, nincs r� joga, hogy ennek kifejez�st adjon.
- Engedelm�vel visszavonulok. Nem akarom tov�bb zavarni, �s magamnak is
egyed�ll�tre van sz�ks�gem, meg kell em�sztenem, hogy nem v�delmezhetem kegyedet az
�let viharaitól.
Gilda megszor�totta a kez�t.
- Kedves, jó Larsen �r! Nagyon b�nt, hogy szomor�s�got kellett okoznom �nnek.
A f�rfi mosolyt erQltetett az arc�ra
- Ne is gondoljon r�! Viszontl�t�sra, nagys�gos kisasszony! Ha tan�csra vagy seg�ts�gre
van sz�ks�ge, k�rem, tiszteljen meg benn�nket azzal, hogy elQsz�r is a h�gomhoz �s hozz�m
fordul.
Werner m�g egyszer megcsókolta a l�ny kez�t, meghajolt �s t�vozott. Gilda b�natos
szemmel n�zett ut�na.
Werner von Larsen megt�rten v�nszorgott vissza az emeletre. Az arca meg -
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
