[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Stephen elfordult az ablaktól, és a székhez vonszolta magát. Hosszú
hallgatás után szólalt meg újra:
- Golyó általi halálra ítéltek. Kivégzések akkoriban mindennapos
események voltak, hiszen a még nálam is fiatalabb katonák állandóan
szökdöstek, lemaradoztak csapattesteiktQl. Gondolom, csak apám
nevének köszönhettem, hogy nem ott a helyszínen lQttek agyon. Az
Qrnagy bizonyára úgy vélekedett, hogy Hitler egyik leghqségesebb
követQjének fiát a hivatalos formák betartásával kell kivégezni. A
hadbírósági tárgyalást követQ éjszakát az Qrszoba alatt egy pincében
töltöttem, ott vártam a pirkadatot és a halált.
- Ha azt kérdeznéd tQlem, mire gondoltam akkor éjszaka, nem tudnék
egyebet mondani, mint hogy arra, milyen bolondság tizenhat éves fejjel
és tavaszkor meghalni.
- Aznap éjjel azonban a szövetséges bombázók lecsaptak ránk, és ripi-
tyára verték körülöttünk az egész mindenséget, a helyi parancsnokság
fQhadiszállásával együtt. Amikor másnap reggel elQbújtam a romok
közül, közel s távolban nem volt semmi. SQt, már a legközelebbi
parancsnokság fejesei közül is egyik-másik készülQdött, hogy
eliszkoljon. Ahogy félQrülten bolyongtam, puszta véletlenségbQl
botlottam bele Karl egyik barátjába. Azt gondolta, én is ugyanabban
töröm a fejemet, amiben Q. Civil ruhába bújtatott; hogy kié volt, máig se
tudom. Benyomakodtunk egy magánautóba, egy ódivatú Mercedesbe.
Azt sem tudom, honnét került elQ. Hamarosan Ausztriában jártunk.
Minden elmosódott az agyamban. De aztán eszembe jutott nagyapám
barátja, a híres szabadelvq ügyvéd, aki Bécsben élt. Két évig laktam nála.
ErrQl nem érdemes sokat beszélni. Innét már ismered a történetet. Amit
errQl a két esztendQrQl mondtam neked, az mind igaz. Anyai nagyapám
pénzén jutottam el Ausztráliába.
Joy hosszú ideig szólni sem tudott a megrendüléstQl.
- MindenrQl az igazat mondtad nekem, csak éppen a legfontosabbról
nem.
- Mi egyebet tehettem volna? Az igazat nem értetted volna meg!
Joy öklével a szék karfájára csapott.
- Becsaptál!
- Nem csaptalak be. Te ugyanúgy akartál engem, ahogy én akartalak
téged. Egyébként sem értek a hazudozáshoz. Anyád azonnal átlátott
rajtam. De te az apádra ütsz. Ha hinni akarsz valamiben, akkor még a
legszem-beötlQbb igazságot sem látod meg.
- Hogyan hozhattál ide minket, mindennek a tudatában? Ezt sohasem
fogom megérteni.
- Nem én hoztalak ide. Te hoztál engem. Éveken át harcoltam ellene.
Egyrészt, mert féltem, hogy elveszítlek, ha megtudod az igazságot,
másrészt, mert idQközben a családom mind nagyobb hatalmasság lett, és
én tudtam, ha visszatérek ide, mindent elkövetnek, hogy itt tartsanak. Mit
gondolsz, mit írt az apám azokban a levelekben, amelyeket te nem tudtál
elolvasni? Nemcsak a házasságunkat féltettem, de magamat is!
- És mit gondolsz, miért egyezett bele az anyád, hogy Patricia náluk
maradhasson, noha ez fölforgatja amúgy is elfoglaltságokkal teli életét?
Azért, mert én könyörögtem, hogy ott hagyhassam. Mert azt akartam,
legyen egy horgonyom, amely megóv. Csak amikor te horgostul-
zsinórostul bekaptad Horst hízelgéseit, csak akkor eszméltem, hogy
neked még sokkal inkább szükséged van horgonyra, mint nekem. Mert te
még most is, három hónap után is, ebben a házban, amely csak úgy
bqzlik a nácizmustól, újtól és régitQl egyaránt, vajmi keveset értettél meg
a valóságból.
- A professzorral való találkozásod kinyithatta volna a szemedet. De
amikor apám és Bertha zsidót meg kommunistát kezdett emlegetni, akkor
te úgy visszahQköltél, mintha legalábbis pestisest érintettél volna.
Joy védekezni akart, de Stephen csak járt föl s alá a szobában, nem is
hederített rá.
- És ha nem dolgoztad volna meg az apádat a hátam mögött, akkor
sohase tudtál volna meg semmit.
- S még most is kételkedem, nem azon vagy-e jobban fölháborodva,
hogy tíz esztendQvel ezelQtt hazudtam neked, mint azon, hogy Horst és
hasonszQrq társai újból hatalomra kerültek. Te csak a felszínen levQ
dolgokat látod meg. Neked ma estig Horst kedves fiú volt, úgy
habzsoltad a bókjait, mint egy iskolás lány. És most is, akár egy iskolás
lány, akinek megsértették a hiúságát, csak a tíz esztendQ elQtti
hazugságra gondolsz, nem pedig arra a tizenöt éves küzdelemre, amit
azért vívtam, hogy kiirtsam szívembQl és agyamból a nácizmus
mocsokjának legutolsó maradványait.
- Amíg ide nem jöttünk, szerettem benned kislányos gondolkodásodat.
Ártatlanságodat, azt, hogy fogalmad sincs a való világról - nem úgy, mint
nekem. Még azt a merQben angolos tulajdonságodat is szerettem, hogy a
homokba dugod a fejed, ha valaminek a látványa nincs ínyedre.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]