[ Pobierz całość w formacie PDF ]

néhány apácával.
 Talán igazad van  mondta LeMerle.
Fogtam a facsipeszt, kihalásztam a ruhát a dézsából, és
bedobtam a keményítQs kádba.
 Tehát?  A csipesszel a kezemben megint felé fordultam. 
Miért vagy itt? Miért csinálod ezt?
Néhány lépést tett felém, és nagy meglepQdésemre könnyq
csókokkal halmozta el forró homlokom.
 A lányod a piacon van  mondta szelíden.  Nem akarod
látni?
 Nem csapsz be?  Remegett a kezem, amikor letettem
acsipeszt.
 Nem csaplak be, Ailée-m. Ígérem.
Fleur a kikötQnél várt bennünket. Bár vásárnap volt, ma nem
látszott nyoma sem a halas kordénak, sem a szürke asszonynak.
Ezúttal egy férfi volt Fleurrel, Qsz ember, aki lapos sapkájában
és durván szQtt kabátjában gazdálkodónak tqnt, meg két
fiúgyerek, akik a közelben ültek. Azon tqnQdtem, mi
történhetett a halászfeleséggel; nála lakott-e Fleur egyáltalán,
vagy ez csak csel volt, hogy hamis nyomra vezessenek? Vajon
ez az Qsz ember Qrzi a lányomat? Nem szólt semmit, amikor
odaléptem hozzájuk, és a karomba vettem Fleurt. Homályos,
kék szeme élettelen volt és közömbös; idQnként harapott egy
darab medvecukrot, amelynek leve barnára színezte kevés fogát.
Ennél többet nem mozgott; lehetett akár süketnéma is.
Ahogy tartottam tQle, LeMerle nem hagyott magunkra a
lányommal, hanem elfordított arccal ült a parton néhány
méterrel odébb. Fleur kicsit feszengett a jelenlététQl, de láttam,
hogy már nem olyan sápadt, szürke ruháján tiszta, piros kötényt
visel, lábán pedig facipQt. Keserédes elégedettség volt ez; alig
több mint egy hete tqnt el, és máris alkalmazkodni kezdett, az
árva külsQ valami sokkal ijesztQbbé változott rajta. Már ilyen
rövid idQ alatt is másnak, nagyobbnak látszott; ilyen tempóval
egy hónap alatt más gyermekének tqnik majd, egy idegen
gyermekének, aki csak futólag emlékeztet a lányomra.
Nem mertem egyenesen rákérdezni, hol lakik. Csak tartottam
a karomban, és a hajába fúrtam az arcom. Enyhe szénaillata
volt, amitQl arra gondoltam, hogy egy tanyán Qrzik, de aztán
kenyérszagot is éreztem, úgyhogy lehet akár pékség is.
Bátortalanul LeMerle-re pillantottam, aki a dagályt figyelte, és
szemlátomást elmerült a gondolataiban.
 Nem mutatsz be az úrnak?  kérdeztem végül, és az Qsz
ember felé bólintottam.
Az öregember mintha nem hallotta volna. És LeMerle sem.
 Mindenképpen szeretnék köszönetet mondani neki 
folytattam.  Már ha Q gondoskodik rólad.
LeMerle az Qrhelyén csak a fejét csóválta, körül se nézett.
 Hmmm. Azt hiszem. Ma hazamehetek?
 Ma még nem, szívem. De hamarosan. Megígérem.  A
balszerencsét elhárító jelet mutattam.
 Jó.  Fleur is mutatta dundi gyerekujjaival.  Janick
megtanított köpni. Akarod látni, hogyan köpök?
 Ma nem, köszönöm. Ki az a Janick?
 Egy fiú. Kedves. Vannak nyulai. Elhoztad Mouche-t?
Megráztam a fejem.
 Nézd azt a szép csónakot, Fleur. Látsz csónakokat onnan,
ahol vagy?
Fleur bólintott. LeMerle pedig odapillantott az QrhelyérQl.
 Szeretnél csónakban ülni, Fleur?
Fleur bQszen rázta a fejét, puha fürtjei repkedtek.
Most már sürgQsen élni akartam az esélyemmel.
 Csónakkal jöttél ma ide? Fleur! Vagy a töltésen?
 Hagyd ezt abba, Juliette  mondta LeMerle
figyelmeztetQen.  Különben gondoskodom róla, hogy ne jöjjön
vissza.
Fleur metszQ tekintetet vetett rá.
 Én vissza akarok menni  mondta.  Vissza akarok menni
az apátságba, a cicához meg a tyúkokhoz.
 Visszajössz.  Megöleltem, és egy másodpercig a sírás
határán álltam.  Megígérem, Fleurette, visszajössz.
LeMerle váratlanul kedves volt velem a visszaúton. Mögötte
ültem a lovon, és egy darabig a régi idQk ismerQs hangján
beszélt l Ailée-rQl meg a Ballet des Gueux-rQl, Párizsról, a
Palais-Royalról, a Grand Carnavalról, a Théâtre des Cieux-rQl,
a múlt diadalairól és megpróbáltatásairól. Én keveset mondtam,
de szemlátomást nem érdekelte. A múlt vidám szellemei
kísértek, hangja életre keltette Qket. Egyszer-kétszer azon
kaptam magam, hogy már-már nevetek, és szokatlan mosoly ült
furcsán az ajkamon. Ha Fleur nem lett volna, nyilván nyerítve
kacagok. De ez itt akkor is az ellenségem. Olyan, mint a
patkányfogó a német mesében, aki megszabadította a várost a
patkányoktól, és amikor a város lakói nem fizettek neki,
táncolva a pokol torkához vezette a gyerekeiket, majd
tilinkójával odacsalta Qket, s a föld elnyelte sikolyukat, amikor
lezuhantak. Nyilván ilyen táncot vezet most LeMerle, és
micsoda vidám dallammal&
15
e&
1610. július 27.
Az apátságban felfordulás fogadott bennünket. Isabelle anya a
kapusháznál állt, rosszkedvqnek és türelmetlennek látszott.
Incidens történt, mondta.
LeMerle aggódott.
 Miféle incidens?
 Jelenés.  Fájdalmasan nyelt egyet.  Átkozott jelenés!
Marguerite nQvér a templomban imádkozott. Az e-elQdöm
lelkéért. M-Marie anya lelkéért!
LeMerle némán figyelte, amíg Q eldadogta a történetet.
Rövid, elharapott mondatokban beszélt, sok ismétléssel, mintha
tisztázni akarná az ügyet a fejében.
Marguerite, aki még mindig nagy zavarban volt a reggeli
események miatt, magányos imára indult a kápolnába. A kripta
zárt ajtajához, ment, és letérdelt a kis zsámolyra, amelyet
odahelyeztek. Aztán lehunyta a szemét. Néhány pillanattal
késQbb fémes hangra riadt. Amikor kinyitotta a szemét, a kripta
bejáratában egy Bernát-rendi apácát látott barna öltözékben,
vászon mellkendQvel, kinek arcát keményített, fehér quichenotte
rejtette.
Marguerite rémülten felállt, és emelt hangon követelte, hogy
a különös apáca fedje fel kilétét. De a lábát elgyengítette a
félelem, és a földre rogyott.
 Miért e rémület?  kérdezte LeMerle.  Akármelyik öreg
nQvér lehetett. Rosamonde nQvér talán, vagy Marie-Madeleine
nQvér. IdQnként mindegyikük viseli a quichenotte-ot különösen
ebben a hQségben.
Isabelle anya ráförmedt.
 Most már senki sem viseli! Senki!
De más is volt. A különös apáca fehér fQkötQjének szárnya, a
mellkendQ, de még a jelenés keze is vörös színben játszott. S
ami még rosszabb  itt Isabelle anya hangja suttogássá halkult
 , hogy a Bernát-rendi apácák mellkasára varrt kereszt
leszakadt, az öltések halványan látszottak a véres gyolcson.
 Marie anya volt  mondta Isabelle határozottan.  Marie
anya feltámadt halottaiból.
Közbe kellett szólnom.
 Az nem lehetséges  mondtam kereken.  Tudod, hogy
Marguerite milyen. Mindig látomásai vannak. Tavaly azt hitte,
démonok szállnak fel a sütQház kéményébQl, pedig csak [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • pruchnik.xlx.pl